Swierkiewicz Róbert

Kedar ghat -- Kopaszi gát

2002.12.17. - 2003.01.25.

Mágikus gátak
Šwierkiewicz Róbert kiállítása a K. Bazovszky Házban
2002. december 17 - 2003. január 20-ig
(A megnyitón Szemző Tibor zenél)

Šwierkiewicz Róbert olyan nyelven beszél, amely megtartotta a tárgyak, terek, színek, formák mágikus jelentéseit, s művei - a finom rajzoktól az applikált és festett képeken át a szobrokig, tárgyakig -, hasonló céllal jönnek létre, hogy a térben mágikus erővel bírjanak.

Šwierkiewicz kiállításai olyanok, mintha a tárgyak, képek, emlékfoszlányok iszonyú erejű teával itatódnának át, mintha a falak füvet szívnának, s éppen egy táncoló nyolckezű meztelen Síva akarna velünk valami jót tenni: megsimogat, s elmagyarázza, hogy a vérvörös óriás lufi most szépen bepréselődik a tüdőnkbe. Koncentráljunk, s érezzük át az útra való meghívást, a feltöltő energiát, s szálljunk fel vele, Síva Böskével, két pogácsával és egy liter fröccsel a zsebben, hogy láthassuk a szobát, Šwierkievicz belsőjét, felülről, alulról, oldalról, belülről vagy éppen kívülről, ahol a képek, tárgyak, a šwierkiewiczi relíkviák árasztják gyógyító energiájukat a térbe.

Ha nézelődünk e térben, Šwierkiewicz belső terében, látni fogjuk, hogy a sorba ragasztott Marlboro-csomagokról szép lassan lecsorog a jelentés, s finoman lebegni kezd a Dalai Láma frissen mosott lába magasságában, majd a Láma is leválik a képről, s engedelmeskedik Sívának, s táncra perdül az örökös körforgásban egyszerű eleganciával, meleg örömmel, szeretettel játszva be azt az egyébként sivár teret, melyet gázszámlák alakítanak sakkpályává.

Šwierkiewicz mostani tárlatát a gátaknak szenteli, pontosabban annak a viszonynak, mely az indiai Kedar Ghat és a Kopaszi-gát között feszül; két földrajzi pont között, melyeket az ingázó szerző kapcsol össze s tesz egymás rokonaivá. Ezek a pontok az ott élő emberek által válnak védőgátakká, azáltal, hogy békében és nyugalomban élnek, s gátfalakként nem engedik a szakadást, az előttük hatalmas folyóként hömpölygő téboly energiáit kiönteni. Teszik azt, amit a szerző…

Šwierkiewicz ghatról-gátra megy, onnan idehozza, innen odaviszi békéjét, örömét, energiáját, melyben most itt megfürödhetünk, s misszióját itt is, ott is folytatja, áll a gáton, s a széppel üldözi el a rossz karmát, amit őszentsége XIV. Dalai Láma szavai tükröznek a legjobban: "Ahogy az idomár fegyelmezi, csillapítja a vad és akaratos paripát, úgy kell korlátok közé terelni, szelídíteni vadul csapongó, disszonáns szavainkat. Rendezetté, szabályossá, kiszámíthatóvá kell tenni őket, s olajozottan kell működtetnünk a szellemi folyamatok, a beszéd és a gesztusok egész rendszerét.”

Šwierkiewicz csendes, kiboríthatatlanul békés, türelmes, bölcs: a béke mágikus gátja.

DrMáriás