Soós Kata

Felületi kezelés

2016.11.29. - 2016.12.06.

Mottó: „ Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér…” (J. A.)

Bizonyos szempontból egyre világosabb a kép. Soós Kata festészete az elmúlt tíz évben szinte katalógusszerű pontossággal hozott létre egy olyan világot, ami végül egyetlen narratív kompozícióvá kezd összeállni. Noha a festményein megjelenő téri és tárgyi alakzatok mindegyike a banalitásban gyökerezik, képeinek témái friss életeseményekhez kötődnek. Ha végignézzük az elmúlt évek kiállításait, akkor azt látjuk, hogy Soós Kata a privát lakótér, a lakás, az otthon leghétköznapibb alkatrészeinek, szerelvényeinek „számbavétele” után fordult az intézmények tereinek tárgyi és téri világa felé. A Házak, meg gázcső, meg telefonfülke, (K. Petrys Ház, 2004), illetve a Padlózást vállalok (Meander Galéria, 2005) után a kisgyereket érő iskolai benyomásokat megjelenítő Feleltetés (Printa, 2011) című kiállítás következett, majd az intézmények, munkahelyek háttérvilágát megjelenítő Mosókonyha (A38, 2014). Most kiállított Felületi kezelés címen bemutatkozó új sorozatának darabjai kórházi enteriőröket mutat be. A kórház, úgy is, mint az intézményi világ legösszetettebb, az otthontól legtávolabb álló darabja különös szubjektív olvasatot kap, aminek fókuszában a tárgyi banalitás mellett az átláthatatlanság jelenik meg. Soós Kata itt a rá jellemző olaj – vászon technika mellett nyomatokkal fogalmazza meg azt az elidegenedettséget, szorongást és kiszolgáltatottságot, ami napjaink hazai kórházaiban fogadja a betegeket, hozzátartozókat. Szűk képkivágásokban olyan beállítások láthatóak, olyan tárgyegyüttesek jelennek meg, amiket nehéz közvetlenül összekötni a betegség, gyógyítás gondolatkörével, ugyanakkor pontosan illusztrálja mindazt, ami a jelenlegi egészségügyben zajlik. A betegség tabu, amit jellegtelen terek és tárgyak közé zárnak el az egészségesek világa elől és mindent megtesznek az intézmények annak érdekében, hogy a kórház kívül kerüljön a hétköznapi élet realitásán. Soós Kata képei éppen arra a paradoxonra mutatnak rá, miszerint minden igyekezet ellenére egy-egy irodai szék, irodavirágok, szobanövények, neonfényű szobasarkok, kávé- és üdítős automaták, várótermi asztalkák képében a külvilág hétköznapisága nagyon is jelen van ezekben a terekben is.                   

(Martinkó József)

 

Jelenetek egy kórházból Soós Kata a kiüresedett, magára hagyott – elsősorban - közösségi terek rendíthetetlen ábrázolója. Soós kiállításának címe Felületi kezelés. Az alkotó ezúttal a kórházi környezetet, a betegségek koncentrált színterét járja körül. Látszólag a tárgyak felületére koncentrál, de a befogadót a többrétű jelentésrétegek felfejtésére készteti. A kórház, az ellentétes céllal létrehozott – nem a megtartás, hanem az elveszejtés a szándéka –  börtönhöz hasonlóan a hatalomgyakorlás és a kiszolgáltatottság szimbolikus tere. Az atyáskodó, gyámkodó légkör, a szigorú egészségügyi rendszabályok, a pénztelenség kevés alkotói szabadságot biztosítanak a kórházi lakberendezőknek. Milyen környezet nyugtathatja meg leginkább a zaklatott testi- és lelkiállaptú betegeket? Számtalan tudományos kutatás állítja, hogy a természetet megidéző miliő, a kék vagy zöld színek Xanaxként hatnak a szenvedőkre. Az ápoltaknak még a fájdalomküszöbük is jelentősen megnő, ha egy nyugalmas tájképre függeszthetik két beöntés között a tekintetüket.  A fehér plasztik székeken és törpepálma dzsungelekben nyúlik az idő.  Évtizedek óta ugyanúgy és ugyanitt. Ismétlődnek a mozdulatok, kimerevedik a makro-, és ismétlődik a mikroidő. Kata festményén a nővér csak egy pillanattal ezelőtt indult el bekötni az infúziót. Ma az utolsót. Az ételautomata előtt két perc múlva tétován megáll majd valaki. Müzli vagy sportszelet? Inkább csak ásványvíz, azt biztosan szabad – suhan át a gondolat. Máma már nem hasad tovább.                 

(Bódis Enikő)