Szigeti Tamás

Lelet

2018.04.24. - 2018.05.06.

Szigeti Tamásnak az elmúlt négy évben négy olyan kiállítást rendeztünk az A38 kiállítótermében, melyeken a nagyméretű festmények saját, a szemlélőt is szinte átölelő terében természet és társadalomkritika képi vetületei kerültek átfedésbe. Az emlékezet, és a jelen idő képeinek vegyítése a természeti környezet elemeivel olyan iróniával és empátiával elegy képformákat eredményezett, melyek egyszerre a lassú szemlélődést és a társadalmi viszonyokra való ráébredés pillanatait osztják meg a nézővel.

A most következő kiállítás festői anyaga ugyanezt a tartalmat és kifejezésmódot viszi tovább, csupán az egyes hangsúlyok változnak.

Az elmúlt évek kompozíciónak téri referenciái az erdők, bokros területek textúráját használták fel. A most kiállítandó festmények hasonló képtérben jelenítik meg figuráikat, ám ezúttal új hangsúlyt kapnak a festő fotó alapú nyersanyagainak képi értelmezése. A megfestett textúrák „zajos”, véletlenszerűnek ható jellege a festőiség, a színesség kísérleti terepévé válik. Az egyes képi elemek eredeti jelentésüktől részben elszakadva új, önmagukban is szemlélhető színformákká változnak. Ezzel a módszerrel Szigeti a szemlélő elmélyülő figyelmét szeretné ösztönözni és azt, hogy a kép értelmezése közben elméje a racionalitáson túlmenően saját érzelmi és emlékezeti előképeit is megidézhesse. A festett kép valódiságának vizsgálata ily módon a szemlélői többszörös megfigyelés, és az így indukált átélés során valósul meg. 

A texturális kísérletek és a kollázs technikák az új képeken egyszerre utalnak térbeli elhelyezkedésre, az alá- és fölérendeltségi viszonyokra, és utaztatják a szemlélőt a "régen volt", illetve a "mindez megtörténhet" felvetései mentén. A bódulathoz hasonló állapot, melyet a képek sugallnak, erős párhuzamokat mutat társadalmi- és történelmi tudatunk megnyilvánulásaival.

„A kiállítás címe a régészeti felfedezésekre és valamely betegség vizsgálati eredményeire egyaránt utal. Meglátásom szerint közéleti mindennapjaink olyan ásatások és kórismék regényessé nevelt formáit mutatják, melyekben okkal elsüllyedni ítélt történelmi hírességeink váratlan erőre kapva táncolnak újfent szemünk elé. Képzelt-valós történetünkben az újév legelején aggodalmas tekintetű Kormányzónk becses emlékét egyesek a Kormányzó által gondosan előkészített tömegmészárlások emléknapján kívánják imák közt megidézni... A közönség feszülten figyel, a miséző pap a torkát köszörüli. Az ágas-bogas téli tájban hatalmas várakozás feszül.”(Szigeti Tamás)